Antione-t, a sikeres HR vezetőt már nem sok választja el attól, hogy előléptessék. A rafinált üzletember arra azonban nem számít, hogy imádott felesége fogja a legnagyobb próbatétel elé állítani: Isabelle ugyanis úgy dönt, vakációzik egyet egyedül. Bár gondosan lediktálja, hogy mik is a feladatok a gyerekekkel arra a 10 napra, amíg ő nem lesz otthon, de hamar kiderül, hogy ez édes kevés lesz Antoione boldogulásához.
Franck Dubosc eddigi leggyengébb filmje. Családi film kategória keretei közé szorított alkotás. Alapötlet nem rossz, de a megvalósítás igen gyengére sikerült. Mintha az összes színész + a rendező kötelező munkaként letudta volna. Ezen is túl vagyunk, jöhet érte a pénz. 🙁
Nagyon életszerűtlen, hogy a laza, jó kedélyű apuka ennyire nem foglalkozik a gyerekeivel, ilyen mértékbe nem ismeri őket. Az anyuka pedig ennyi idő után jön rá, hogy eddig nem élte az életét és nem érzi magát egyenrangú félnek a házasságban? Bejárónővel kiegészülve is tehernek érzi a háztartásbéli tennivalókat?
A poénok elcsépeltek, nagyon direktek, a stréber gyerekszínészek nehezen hozzák a természetességet.
Franck Dubosc-t úgy ismertük meg eddigi filmjeiből (Disco, A márki, Üdv a fedélzeten!, Szerelembe gurulva), ő a laza pasi, az örök optimista bohóc, aki többet ér, mint amit mutat, aki a legrosszabb helyzetekből is pozitívan tud kijönni. Ezt a szerethető figurát, a sikeres vonalat megszakította evvel a filmmel, hiszen végi erőlködik, értelmetlenül bénázik, sőt, megalázkodik főnöke, felesége, de még a gyerekei előtt is.
Nekünk magyaroknak ott van a Szeleburdi család, Az Égig érő fű, melyek sokkal magasabbra tették a mércét a maguk idejében és máig megállják a helyüket a családi vígjátékok között. Kiskamasz gyerekeim szerint, azok nagyon jók, ezerszer meglehet nézni őket, ez pedig egyszer bőven elég volt.
10/4
A szokásos francia könnyedség, egy picit elcsépelt, lapos sztorival.
De hétvégi családi mozinak azért simán elmegy.