A Sparta Seidl előző filmjének a „testvérfilmje”, szó szerint, ugyanis a főszereplő ezúttal nem a lecsúszott schlager-énekes Richie Bravo, hanem öccse, Ewald, aki az édesanyjuk halála után épp visszatér Romániába. Ewald egy látszólag rendezett párkapcsolatban van, ám a viszony nemsokára zátonyra fut: a férfi egyre erősebben kezd vonzódni a gyerekekhez. Elhagyja párját, egy leszegényedett romániai faluba megy, ahol megvásárol egy elhagyatott iskolát és a helyi fiúknak önvédelmi dzsúdó-tanfolyamot tart.
https://filmek.club/rimini/ Nem hiszem,hogy sokakat érdekel, -hiszen „nehéz” tartalma miatt kevesen fogják megnézni ezt a filmet – mindenesetre van egy előzményfilmje Rimini címen, ami egészen más történetet dolgoz fel,a Sparta főszereplőjének testvéréről szól,akinek szintén nem hétköznapi az életútja.A Rimini egy sokkal könnyebben befogadható film,persze az sem egy vígjáték.
P***filnak nehéz az élete, pedig nagyon szereti a gyerekeket, – erről szól ez a film.
Seidl általában életes groteszkeket rendez, ez is az. Fura alakok, fura helyzetek. Amolyan „naiv művészet” – egy profitól.
Mondjuk már az „Im Keller” dokumentumfilmje is elég sunyi módon ütötte meg övön alul a két ÖVP-s képviselőt. Azóta én már csak a gyanakvásom miatt figyelem Seidl-t. Lehet ízlésesen groteszket csinálni (pl.: Örkény), de nem belerongyolva mások magánéletébe és főként nem kihasználva a naivitásukat vagy tudatlanságukat. Nem vagyok viktoriánusz-párti (igaz, az ellenzékéé sem), de ezt a filmet a keletkezési körülményeire tekintettel (a Der Spiegel leírja): simán be kell „fóliázni” (ehhez képest legalább egyszer Magyarországon be is mutatták a Corvinban, gondolom, elég volt a ’18’-as karikát kitenni látványintézkedésként) és az a legkevesebb, Seidl ellen büntetőeljárást kellene lefolytatni érte. A Szatmár megyei (már nem az „itteni”) Lajosmajor faluban forgatta le román gyerekekkel ezt a szürrealizmusát is. A dolog szépséghibája nemcsak az, hogy Ausztriával szemben nyilván filléres tétel a mélyszegénységben élő gyermekstatiszták szüleinek lökni némi alamizsnát (napi 50 juróért Ausztriában nemigen vett volna gyereket); gyámügy, gyermekorvos, iskolaigazgató, meg gyermekpszichológus engedélye sem igen kell a gyermekek ilyen jelenetekbe bevonásához Romániában szemben Ausztriával, hanem sokkal inkább az, hogy állítólag sem a gyerekek, sem a szüleik nem tudtak arról, hogy egy pedofil filmhez statisztálnak. SPOILER JÖN! Ha viszont komolyan vesszük azt, hogy jó eséllyel „transzosít”, ha a hajlamhoz beüt valami trauma, akkor eléggé necces egy amatőr gyerekszereplő szeme láttára leforgatni (valószínűleg nem is egyszer) egy olyan jelenetet, amelyben az Ewald-ot alakító színész éppen a fanszőrzetét borotválja a zuhany alatt és arra kéri a gyerkőcöt, ugyan tolná már le ő is az alsógatyót. Egy másik jelenetben ugyanaz a kisfiú, Marian, aki akkor (2019-ben forgatták a filmet) 10 éves volt, két férfi közé van beültetve egy fotelbe. Az egyik férfi részeg, többször is Marianra ordít, majd magához rántja. Egy pálinkás üvegből vizet tölt neki, hogy igya meg a snapszot. A kisfiú elutasítja. Ezután a másik férfi hozzáér, simogatja, taperolja. A gyerek elsírja magát, ki akar menni a szobából. És a „jó” ulrich még el is büszkélkedett vele, hogy nem improvizált jelenet volt, hanem a forgatókönyvében megírt, „természetes hitelességgel” eljátszva. Azzal már nem büszkélkedett el, csak a stábja a sajtónak, hogy a kisfiú a forgatás után végighányta az egész napot. Ez szerintem messze meghaladja a „naiv művészetet” és valamiben bizony igencsak profinak (ocsmány módon szándékosnak) tűnik a fószer. Csak azt én nem díjakkal, hanem évekkel mázsálnám meg. Persze volt feljelentés Romániában is a gyerekstatiszták abuzálása miatt, csak ott – milyen meglepő, nem ? – a román rendőrség bizonyítékok hiányában nem is foglalkozott ezzel.