Végső állomás
(2000)
Alex Browning (Devon Sawa) érzi, hogy valami nincs rendben, pedig még fel sem szállt a Párizsba tartó 180-as járatra. A gépen ülve, a felszállás előtti pillanatokban víziója támad, és tisztán lejátszódik előtte, ahogyan a repülőgép felrobban. Ekkor már biztosan tudja, hogy valami szörnyűség fog történni. Pánikba esve próbálja osztálytársait leterelni a repülőről. A teljes káosz elkerülése érdekében, Alexet és hat társát leszállítják a gépről. A csalódott és dühös csoport elkeseredetten nézi, ahogy a gép felszáll, majd hirtelen hatalmas tűzgolyóvá változva felrobban.
Jelenleg nincs több információ erről az online filmről.
nemtom nagyon jo
Jani: Ez így szupi ahogy van szerintem..:) 10/10 Ha lehetne az ox.ru oldara.. Köszii..♥
jó film csak a többi részen egy kis változtatás illő lett volna
Köszike
Köszönet a feltöltőnek!
Érdemes gondolkodni azon,a mit Tod felolvasott a temetésen:
” Azt mondjuk, hogy a halál óráját nem lehet megjósolni. De amikor ezt mondjuk, azt hisszük, ez az idő a távoli jövő homályába vész. Eszünkbe sem jut, hogy akár az a nap is lehet, ami épp elkezdődött. Hogy a halál akár ma délután is elérhet minket. Ma délután, ami olyan bizonyos, és aminek minden órája már előre beosztott.”
Egy osztálytársam hirtelen halálát hoznám itt a képbe. Ez valahogy 2002 körül történhetett, még általánosban, decemberben. Egyik nap ugyanis Pisti nem jött suliba…. csodálkoztunk rajta, hiszen ő mindennap időben ott volt a suliban, és sosem hiányzott. Aztán délután, mikor már hazafelé készülődtünk, megérkezett Pisti anyukája. bekopogtatott, majd belépett, és némán végignézett az osztályon.
Aztán sírni kezdett, és kiment.
Mindannyian összenéztünk, fogalmunk sem volt róla, mi történhetett.
Az osztályfőnökeink kiszaladtak Pisti anyukája után, és mi egyedül maradtunk az osztályban. Jó pár percig semmi nem történt, míg végül a két osztályfőnökünk közül egyikük be nem lépett az ajtón.
Zokogott.
Semmit nem mondott nekünk, csak az ablakhoz ment, és nagyon sírt.
Kezdtük sejteni: itt valami baj történt. Aztán bejött a másik osztályfőnökünk is. Odaállt az osztály elé, és könnyes szemekkel közölte velünk:
Pisti tegnap meghalt a buszon.
Mint megtudtuk, Pisti nem balesetben halt meg. Elmondták nekünk, amit Pisti anyukájától tudtak meg odakint. Pisti az anyukájával ment el délután szánkózni. Késő délután pedig felszálltak a buszra, és elindultak haza. Pisti útközben elálmosodott, és az anyukája vállára hajtotta fejét. Mikor ott járt az idő, hogy le kellett volna szállniuk, az anyuka próbálta ébresztgetni a vállán alvó Pistit.
Ő azonban már nem ébredt fel többé.
Elaludt.
Az orvosok nem tudták, mi okozhatta a halálát.
Ezért idéztem be nektek ide Tod beszédét, mert nagyon is ide illik.
„A halál akár ma délután is elérhet minket. Ma délután, ami olyan bizonyos, és aminek minden órája már előre beosztott.”
Nagyon jó film. van története ajánlom!
nagyon jó film!!!! köszi a felötlést