J.J.Hunsecker a Globe pletykarovatának vezetője. Szereti dróton rángatni az embereket és szeret visszaélni a hatalmával. Semmi más nem érdekli, csak a siker és a saját karrierje. Susan, a húga szerelmes Steve Dallasba, egy fiatal jazzgitárosba. Hunsecker mindent elkövet, hogy a románcot tönkretegye. A piszkos tervben segítőtársa Sidney Falco, a sima modorú és gátlástalan riporter, aki abból él, hogy a klienseit kiteszi az újságba, nevezetesen Hunsecker pletykarovatába. Falco és Hunsecker a sajtót használják fel, hogy bemocskolják Dallast. Csak egy dolgot hagynak ki a számításból: nem igaz, hogy minden és mindenki megvásárolható.
Chico Hamilton fekete zenéje festi alá a filmet.
Ennek valszeg az az oka, hogy akkoriban értettek a szórakoztatáshoz, manapság pedig csak a profit számít. Nézz meg pár régi „nagy” filmet, pl. Casablanka, 12 dühös ember, Ben Hur, Madarak, Hátsó ablak, A halál 50 órája, ezek mind többet érnek a mai Hollywood-i futószalagon gyártott szarnál. A másik ok a nosztalgia. Amikor ezeket a filmeket vetítették, esetleg a TV-ben adták, akkor még én is kisgyerek voltam, és jó érzés ezeket felnőtt fejjel megint megnézni, mert az értékük örök, annak ellenére, hogy itt „csak” a színészi teljesítmény látszott, nem pedig az, hogy minél nagyobb vulkán, hullám, meteor, pusztítsa el a földet, vagy gigacápa, mega krokodil ijesztesse az embereket.. Ugyan ez érvénye a Magyar filmekre is. Pl. A veréb is madár, Állami áruház, 7 tonna dollár, stb.
Teljes mértékben egyetértek Veled a régi filmekkel kapcsban, csak annyit jegyeznék meg, hogy az IMDB pontozásnak nem sok köze van a „nosztalgiához”.
Sokkal nagyobb egyediséggel bírnak a noir filmek, mint a mostani sok csim-bum-cirkusz.
A nagy klasszikusok örök életüek,lehet szeretni,vagy nem,ezen tényt talán többen osztják a filmek rajongói közül,hogy jók.
Csak tudnám ,miért adnak szinte monden régebbi filmnek ilyen nagy pontszámokat.