Franciaország, 1940. Lucile Angellier a megszállás első napjait kénytelen irányításmániás anyósával tölteni, miközben mindketten várják a híreket férjéről, aki hadifogságba esett. A párizsi menekültek lassan beszivárognak a városba, akiket csakhamar a német katonák követnek, hogy letelepedjenek a lakók házaiban. Lucile eleinte megpróbál tudomást sem venni a jóképű és kifinomult német tisztről, Bruno von Falkról, aki az ő otthonukban szállt meg. Azonban nem telik bele sok időbe, hogy a szerelem összefonja őket. Vajon a háborús körülmények között van esélyük a boldogságra?
Vercors : A tenger csendje is erről szól.
Még nem láttam a filmet, nem ismerem a stáblistát, de lehet, hogy ebből a kisregényből készült? Ha nincs jelölve, akkor igen csak lopott téma.
Zseniális, érdemes megnézni! Ennyi év után sikerült levetkőzni a világháborús romantikus filmek majdnem összes kliséjét. Nincs nagy dráma, vér, és zokogás, csak szép csöndben fordul minden egyre rosszabbra, miközben néha megcsillan a remény. Persze még mindig a németek a rossz fiúk, de ezt talán a dolog valóságalapja miatt sem tudjuk elengedni. A tájak, a berendezés, a színek tökéletes hangulatot teremtenek, a zene gyönyörű. A mellékszereplők is kapnak elég teret, és ezt jól ki is használják. A castingot is nagyon eltalálták.
Nagyon jó film, jó történetvezetés, jó színészi alakítás. Aki szereti a mélabús, érzelmes filmeket annak ajánlom!
nagyon jónak ígérkezik.