Azt mondják, a tánc egyidős a szerelemmel:
olyan ösztönös kifejező forma, amely már a beszéd előtt jellemezte
az emberiséget. Ősi, személyes művészet, amelyet minden kultúrában,
még a primitív népeknél is megtalálunk.
Már a barlangrajzokon is megpróbálták ábrázolni a táncot,
mivel azonban alapvető eleme a mozgás, ezért állóképen
csak egyetlen elemét lehet bemutatni.
A mozgókép viszont tökéletesen visszaadja a koreográfiákat,
ezért a tánc már a film születésének hajnalán
a rendezők kedvenc témájává vált.
Az első táncosok csinos fiatal nők voltak,
majd Hollywood minden irányzatot megörökített: a ragtimot,
a chelstont, a balettot, a keringőt, a rock and rollt,
majd a breaket. A „42. utca” című filmmel az álomgyárban
külön műfaj jött létre, amely megnyitotta az utat a musicalfilmek előtt,
melyeket Fred Astaire és Ginger Rogers tettek örökzölddé.
A filmben részleteket láthatunk olyan feledhetetlen produkciókból,
melyek tánckoreográfiáikkal írták be magukat a filmtörténetbe,
mint például a Grease, a Flashdance, továbbá olyan musicalekből,
melyek a most induló sorozatban vetítésre kerülnek – mint például
az Óz, a csodák csodája, a Három kis szó,
a Roberta, a Zenevonat vagy a Broadway Melody 1940.