„Már egyik legelső filmjében, a Pályamunkások című rövidfilmben (1957) benne van minden, ami később is a sajátja marad: ritmus, hang, szerkezet, a struktúra fontossága mindenek előtt. A gyermekkorából talált témát, a síneken krampácsoló pályamunkásokat bemutató etűd a kép- és hangvágás csúcsa, melyben az egyre fokozódó képek, beállítások és hangok önmagába visszatérő, lezárt egységet alkotnak. Későbbi kisfilmjei szintén szoros kapcsolatban állnak a nagyfilmek alkotta életművel.”