Budavár története és történelme két világról szól. Egyről a föld fölött, egyről pedig a föld alatt. Ez utóbbiról tucatnyi valós és valótlan legenda, történet maradt ránk. Menekülhettek-e a Duna túloldalára királyaink? Átcsoportosíthatták-e a várvédőket a ’48-as szabadságharc idején? Igaz-e, hogy a szultán egy, a vár alatti kútba dobatta bele megunt háremhölgyeit? Csak néhány olyan kérdés, mely foglalkoztatja a várban sétálókat. Meg persze azok az évtizedekig titokban tartott barlangok és óvóhelyek, melyek létezéséről csak nagyszüleink elbeszéléseiből hallottunk, de látni csak az utóbbi években láthattunk. Akkor sem mindent. Mert bár a titok már nem titok, a barlangok állapota sajnos nem engedi, hogy mindenki láthassa a teljes föld alatti világot. Stábunk azokba a rejtett járatokba is bejutott, amelyekben évek óta nem járt senki, így nem csak a ma már múzeumként működő Sziklakórházat mutatjuk be, de az egykori német harcálláspontot, ahonnan 1945-ben a vár védelmét irányították és ahol a szerencsétlen kimenetelű kitörés terveit készítették. Megmutatjuk a nézőknek azt a barlangot is, ahol a kutatók mamutfogat – pontosabban annak lenyomatát – találták. A várbarlang történelmét szakértők, történetét pedig szemtanúk mesélik el. Olyan túlélőket kutattunk fel, akik 1945-ben vagy 1956-ban a Sziklakórház falai között gyógyultak, illetve dolgoztak. Olyan emberek, akiknek 50-60 évvel később is könny szökik a szemébe, amikor meglátják azt az ágyat, amelyen feküdtek, vagy a műtőasztalt, amelyen egykoron megmentették valamelyikük életét.