Csurka István: Döglött aknák

„Ha jó egy darab, akkor olyan, mint az igazi bor, ha jól kezelik, akkor összesűrűsödik, mint a jó aszúbor.” Ezt a féligazságot Csurka István, a Döglött aknák szerzője a várakozás esztendeiben legendássá lett Deficit megkésett bemutatója alkalmából mondta egy 1979-es rádióinterjúban. Életrajza és életműve nem feltétlenül – talán csak az ugyancsak aggasztó késéssel bemutatott, ám azóta is korszakos jelentőségű Ki lesz a bálanya? esetében – igazolta ezt a tételt.

A Döglött aknák irodalomtörténeti kalandregénye l959-ben kezdődik, akkor írta meg Csurka, az akkor még csak feltűnést keltően bátor novelláival elhíresült, fiatal író Moór és Paál című kisregényét, ami a kézikönyvek szerint 1965-ben, Csurka egy említése szerint l966-ban jelent meg nyomtatásban. Az első verziót igazolja, hogy Pándi Pál Szatíra vagy szkepticizmus címen 1965. augusztus 14-én írt róla polemikus, de a regény értékeit nem vitató bírálatot. Évek múltán, egy az Élet és Irodalomban megjelent portré-interjúban (1969. június 8.) maga a szerző sem volt igazán elégedett művével, amikor kritikusainál szigorúbban „tételregény-szagúnak” minősítette, hozzátéve, hogy a többéves fekvés „sajnos” nem használt neki.