Egy férfi és egy nő gitárral, tollal a kezükben nyitogatják az őket körülvevő emberek szívét.
Rajzokban versek szíve kezd dobogni Versek világa dallamot álmodik, s dalok táncában kel életre a vonal – íme a Rajzos-dalolás.
A rajzos dalolás során rajzolunk, de nem rajzolni tanítunk, dalolunk, de nem éneket oktatunk. A versrajzdalokat varázspálcának szánjuk: útnak a Játékos Ember világába, amely gyermekeink igazi otthona, és ahol a felnőttek is igazi énjükkel találkozhatnak. A társas programokon nem is tartunk ezért „előadásokat”: igyekszünk elérni, hogy gyermekek és felnőttek magukat és egymást fedezzék fel, amíg együtt alkotnak. Mindennapjaink tárgyai, az óvodások jelei vagy a körülöttünk élő természet, mind történeteket mesélnek. Ezekről énekel Tamás gitárkísérettel, miközben Bori a verseket, ritmikájukat, hangulatukat fehér táblán kelti életre. Aztán utánzó-mozgásos játékokban megelevenítjük meséinket, majd a gyerekek ceruzát ragadva, földre terített hatalmas papíron újra alkotják ezt a világot. A rajzos-dal is olyan, mint az életünk: valahonnan elindul, furcsa fordulatokat vesz és sokszor teljesen váratlan alakot ölt magára. Változatosságában mókás, de próbál segíteni abban is, hogy könnyebben elfogadjuk az élet különös fordulatait. A rajzos-dalolás: kézenfogni a másik embert. A képes-dalos könyvvel, filmmel, ha tudtok, tegyetek ugyanígy: legyen ez otthon, óvodában, iskolában, társas programotokon. Csodák születnek majd, nemcsak a papírokon, hanem körülöttetek is. Meglátjátok, meghalljátok, érzitek majd.