„Egy nagy civilizáció nem hódítható meg kívülről, amíg nem pusztítja el önmagát” – W. Durant.

Jaguár Mancs törzse békében él a Közép-Amerikai dzsungelben. A férfinek gyönyörű felesége van és kisgyermeke. Egyik nap maja harcosok támadják meg a falut. Sok embert lemészárolnak, sokat rabszíjra fűznek. Köztük van Jaguár Mancs, akinek a családját még sikerült egy mély üregben elrejtenie. A maják a városukba viszik a foglyokat, hogy föláldozzák őket az isteneknek, akik elfordultak tőlük. Jaguár Mancsnak sikerül megszöknie, és sebesülten megpróbál hazajutni családjához, szerelméhez. Dühös maja harcosok csoportja veszi üldözőbe.

„Olyan pörgős, akcióval teli kalandfilmet akartam készíteni, melyben egyre fokozódik a feszültség – magyarázza Mel Gibson, a rendező. – Izgatott az ötlet, hogy a történetet vizuálisan kell elmesélni, a közönséget a legbensőbb érzelmi szinteken kell megszólítani.” Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy provokatív párhuzamot lehet vonni a maja civilizáció és a jelenkori társadalmunkban fennálló káosz között, mint amit – többek között – a környezetrombolás, a járványok, a túlzott fogyasztás és a politikai korrupció jelent. „Fontos volt számomra, hogy ezt a párhuzamot megjelenítsem – mondja Mel Gibson -, mert ezek a ciklusok újra és újra megismétlődnek.”