Napóleon csodálója, majd szeretője, élettársa, végül egyetlen híve és segítője az Elba-szigeti magányban a lengyel Walewska grófnő, aki egyszerre volt a nagy ember áldozata és megleckéztetője. Walewska embersége, sokszínűsége jól kiegyensúlyozta Napóleon egyre erősödő zsarnoki természetét. A történelem azonban csak ürügy a rendező számára ahhoz, hogy ábrázolja a szükségszerűen végzetükbe rohanó főszereplők sorsát, szenvedélyes szerelmét. Garbo és Boyer játéka nemcsak a közönség, hanem az amerikai Akadémia elismerését is kivívta – olyannyira, hogy Napóleon alakításáért Boyert Oscar-díjra jelölték.