„A Mars ezüstös, itt-ott felhőkkel eltakart korongja észrevehetően növekedett. Vakítóan csillogott a jéglepte Déli Sark. Alatta behajló ködfolt nyúlt el. Keleten egészen az Egyenlítőig ért, a középső délkörnél felemelkedett és szétterült egy fényesebb felszín körül, megkettőződött, a korong nyugati peremén egy második kiugrót képezett. Az Egyenlítőn – világosan lehetett látni – öt sötét pont, kerek folt terült el. A foltokat egyenes vonalak kötötték össze, melyek két egyenlő-oldalú és egy egyenlő-szárú háromszöget zártak be. A keleti háromszög alapvonalát szabályos ív vette körül. Közepétől a legszélső nyugati foltig egy második félkör haladt. Ettől az egyenlítői csoporttól nyugatra és keletre néhány szétszórt vonal, pont és félkör látszott. Az Északi Sark homályba borult. Losz feszülten nézte ezt a hálózatot. Íme, itt vannak a Mars folyton változó, geometriailag szabályos, megfoghatatlan csatornái, melyek valósággal megőrjítették a csillagászokat. Most az élesen kirajzolódó ábra alatt egy alig kivehető, elmosódott második hálózatot pillantott meg. Előhúzta jegyzetfüzetét és hevenyében papírra vetette a hálózat hozzávetőleges rajzát. A Mars korongja hirtelen megrázkódott és szétfolyt a szemlencsében. Losz a reosztát emeltyűkhöz ugrott.
– Megérkeztünk, Alekszej Ivanovics, belekerültünk a Mars vonzásába!”