Aranypolgár

Orson Welles „Aranypolgár” című filmje már jóval bemutatása előtt botrányt kavart. A premier előtti vetítésen mindenki egyetértett abban, hogy egy zseniális művet láttak, kivéve egy személyt: Hedda Hoppert, aki akkor a legismertebb és legfélelmetesebb pletykalap főszerkesztője volt. A „Nagy ember” William Randolph Hearst volt, az Aranypolgár pedig alig leplezhető gúnyrajz a század első, hihetetlen hatalommal bíró sajtómágnásáról.

„Rózsabimbó” – ez az utolsó szava a palotájában magányosan haldokló milliomosnak, s ezen a nyomon indul el egy újságíró, hogy megfejtse e páratlan karriert befutott ember titkát. A főszereplő Charles Foster Kane, aki arra született, hogy nagy ember legyen. Egyszerű emberként indult, de kis szerencsével mindig felismerte a környezetében lévő lehetőségeket és képes volt azt saját hasznára fordítani. Újságjai voltak, rádióállomásai, a közvélemény kiszolgálója és befolyásolója volt. Kane története, aki alulról kapaszkodott fel és ezt „elfelejtette”, egy csapásra mindent elveszített. Magányosan halt meg – pedig halhatatlannak tűnt -, és vele együtt gazdagsága, hatalma és dicsősége is.