Jacques Audiard a De rouille et d’os (Rozsda és csont) című filmjében A próféta kérlelhetetlenségét és naturalizmusát és eggyel korábbi munkájának, a Halálos szívdobbanás-nak a férfias érzelmességét ötvözi. Meglehetősen jól sikerült, pedig a rendező látszólag összeférhetetlen stílusokat kever, ráadásul a filmnek nem egy, hanem több, felváltva zajló története van, amik azért végül mégis összeforrnak.