Dieter Berner díjnyertes életrajzi drámájában a 20. század eleji Bécs egyik legizgalmasabb művésze, Egon Schiele életét és művészetét veszi górcső alá. Schiele provokatív munkáit az erotika és az elmúlás alakították, a maga korában festményeit komoly botrányok övezték, bíróság elé is állították. Úgy gondolták, Schiele radikális művei ronthatják Bécs társadalmi megítélését, ám érzékenyebb és fogékonyabb kortársai, mint Gustav Klimt már akkor felismerték kivételes tehetségét. Két nő határozta meg munkásságát és az életét: húga és első múzsája, Gréti, valamint a 17 éves Wally, aki kétségkívül igazi szerelme volt, és akit a Halál és a lányka című híres festményével tett halhatatlanná.