Az antik tragédia döbbenetes erejű filmes adaptációja, amely főleg vizuális eszközökkel jeleníti meg a történetet, és amely 1962-ben Cannes-ban el is nyerte a legjobb adaptáció díját. Ehhez persze a merész és invenciózus rendezői és operatőri munkán túl kivételes színészi teljesítményre is szükség volt, főleg a főszereplőtől, Irene Papastól, aki voltaképpen ezzel a játékával robbant be a filmes köztudatba. Jórészt szavak nélkül látjuk, miként gyilkolja meg Aigiszthosz és Klütaimnésztra Agamemnónt, majd azt, hogy pár évvel később egy szegény földműveshez kényszerítik Agamemnón addig börtönben tartott lányát, Élektrát. Ahogy a szekéren zötykölődő, bosszútól égő arcú Élektrára közelít a kamera, a kórust halljuk: „van bűn, mi égre kiált, van vér, melyet nem isz be a föld”…