A naptár szerint most 2005. februárja van, de pörgessük előre az idő kerekét 20 évvel és legyen 2025. Amikor a gyerekeink úgy mosnak majd fogat, hogy közben rajzfilmet néznek a tükörben. És amikor újrahasznosítható műanyagból lesznek majd a mainál kisebb autók, tele képernyőkkel, videojátékokkal, hogy a gyerekeink a hátsó ülésen se unatkozzanak.

2025. Egy olyan kor, amikor a férfiimpotencia elterjedése miatt már alig lesz tartósítószer az élelmiszerekben és amikor a kihegyezett ceruza faforgácsából is tiszta humuszt próbálunk majd létrehozni, mert annyira szeretnénk a természethez visszatérve, újra egészségesen élni. Kevesebbet fogunk utazni, mert drága lesz a benzin és a csuklónkba operáljuk a bankkártyánkkal összevont személyi igazolványunkat, nehogy ellopja valaki…!

Félünk majd sok mindentől: terroristáktól, számítógépes bűnözőktől, az egyre intelligensebb robotoktól, de még a wc-ülőkétől is, ami reggelente a székletanalízisünket automatikusan beküldi majd a korházba. Ott aztán az orvosok mobilképernyőin sok ezer páciens legbizalmasabb adataival együtt a mi székletmintánk is ott lesz, pontosan mutatva, hogy túl zsíros volt e este a vacsoránk, vagy sem….

Szeretni fogjuk ezt vagy utálni? Jobb, kényelmesebb, boldogabb lesz az életünk 20 év múlva vagy még a mainál is gyorsabb, küzdelmesebb és fárasztóbb? Tele leszünk mindenféle kütyükkel vagy végre véget ér a technika-hajsza, hogy félévente le kell cserélni mobiltelefont, számítógépet, dvd-lejátszót, mert jön az újabb és a jobb? Szóval milyen lesz a világ 20 év múlva, 2025-ben, amit – ha hinni lehet a statisztikáknak – a Dossziét ezekben a percekben nézők 80 százaléka még látni fog. Merthogy tovább fogunk élni, mint gondolnánk és ötünk közül négy megéli majd azt a kort…

Az elmúlt hónapokban a Frei-Dosszié stábja sok helyen járt, az Északi-sarkvidék klímakutatóinak hűtőkamráiban éppúgy, mint űrbázisszerű kísérleti laboratóriumokban és robotépítőknél. Mindenkitől ugyanazt kérdeztük, vagyis: milyen is lesz a világ 20 év múlva?