A filmben egykori katonák a riportalanyok, akik élményeikről mesélnek, s mikor már meseszerűvé válna mindaz, ami megtörtént, a hadtörténész szakszerű összefoglalója rávilágít a mögötte, a politikai „húzásokra”, a kisded, néha személyes érdekhajhászásokra, amelyen ország, nemzet a tét. És közben a szövegkönyvíró folyamatosan kérdéseket vet fel, amelyek arra sarkallnak, hogy az idősek által mesélteket előkerítsük a memóriánkból, és felelevenítsük, kutassunk e négy év epizódjai után, s főként, hogy ne felejtsük el. Erdélyország e négy évét, amit bemutat a film, gyergyói szemszögből láttatják a filmkészítők: Zsigmond Attila és Bajna György.