1944. november 30., csütörtök reggel. Budapesten, a nemzetközi gettó egyik házából rendőrök hajtják kifelé a lakókat. Spanyol menlevelük, amely eddig úgy-ahogy védelmet nyújtott, mától mit sem ér. Angel Sanz Briz, a spanyol követség ügyvivője reggel elhagyta az országot, a magyar belügyminiszter pedig válaszul parancsot adott a védett házak kiürítésére, a deportálásra. A lakók életét egy különös ember, Giorgio Perlasca menti meg… A 34 éves férfi papírjai szerint spanyol állampolgár, követségi alkalmazott, aki az elmúlt három hétben a spanyol menlevéllel rendelkező zsidók ügyeit intézte. Amikor aznap reggel elindult a követség villájából, még úgy gondolta, hogy utoljára járja végig a védett spanyol házakat. Már a zsebében vannak a papírok, hamarosan indulhat Svájcba. Amikor azonban látja védencei elhurcolását, meghozza élete legnehezebb döntését: marad Budapesten. A következő három hónapban 5200 magyar zsidó életéről gondoskodik. Menleveleket és élelmet oszt, deportáltakat hoz vissza a marhavagonokból, a spanyol kormány nevében tárgyal Budapesten németekkel és nyilasokkal. A hősről, Raoul Wallenberg barátjáról azonban egy lényeges dolgot sem tárgyalópartnerei, sem védencei nem tudnak. Azt, hogy igazi kalandor. A spanyol ügyvivő a valóságban se nem diplomata, se nem spanyol.