A meg nem alkuvó, s ezért egyre inkább elszigetelődő művész tragédiájában az egyéni fájdalmak összefonódnak a társadalom ütötte sebekkel. 1642-t írunk. Rembrandt sikeres festő, mikor imádott felesége, Saskia váratlanul meghal. A művész nehezen teszi túl magát fájdalmán, és munkaadójával is megromlik a viszonya. Tíz év múlva látjuk viszont: ajtaján végrehajtók kopogtatnak, a csőd szélére jutott, csak házvezetőnője, Geertje tart ki mellette. Mikor azonban Rembrandt újra szerelmes lesz, a féltékeny nő elhagyja. A nehézségekben egyetlen vigasza szerelme, Hendrickje, akit Rembrandt szeretne feleségül venni, ám nem teheti. Törvénytelen kapcsolatuk miatt a lányt erkölcstelenséggel vádolják és kiközösítik. Mikor a dolgok végre jobbra fordulnának, Hendrickje beteg lesz és meghal. Évek telnek el. Rembrandt egészsége megromlott és szegényebb, mint valaha. Egy barátjától kap pénzt ételre, de azt – mint élete folyamán mindig – most is festékre költi. Önarcképén dolgozik.