„Semminek nincs értelme. És ha semminek nincs értelme, semmit sem érdemes csinálni.” Ezekkel a szavakkal viharzik ki a nyolcadikos Pierre-Anthon az osztályából. Ezt követően felmászik a kertjük fájára, hogy onnan demonstrálja a semmittevést.

Osztálytársai szeretnék bebizonyítani a fiúnak, hogy az életnek van értelme, ezért egy sajátos paktumot kötnek: egy elhagyott épületben fontosnak tartott tárgyakat kezdenek összegyűjteni. A fontosság azonban hamarosan egyre elvontabb fogalmakba csap át, a játék pedig túllép minden addigi szabályon, és egyre veszélyesebbé válik.

A fiataloknak kicsúszik a kezükből az irányítás és egymás után vesztik el gyermekkoruk ártatlanságát.