Vera Brittain első világháborús memoárja az első olyan könyv, ami nem a harcoló férfiakra, hanem az angol nőkre fókuszál, az ő szemszögükből mutatja be a háborút. 1914-ben Vera fiatal volt és szerelmes. A tizennyolc eves lány irodalmi babérokról álmodozott, és ösztöndíjat kapott az Oxfordi Egyetemre. A háború azonban közbeszólt, a bátyját és szerelmét elvitték a frontra. Vera ráébred, hogy képtelen ölbe tett kézzel otthon ülni, amikor szerettei a hazájukért harcolnak, jelentkezik önkéntes ápolónőnek.