Maboroshi – Az illúziók gyára
(2023)
Rendező:
Mari Okada
Egy gyárban történt robbanást követően, amely rejtélyes módon megfagyasztja a várost az időben, két diák találkozik egy titokzatos, elvadult gyermekkel, aki elszabadít egy rakás indulatot és érzelmet, amelyek felforgatják a világukat.
Köszönöm a feltöltést. Megindító és kerek történet, élmény volt minden pillanata.
A Maborosi nem egy könnyű film. Egy nagyon erőteljes fantasztikus anime-románc, mely igen eredeti módon vezeti végig a nézőt Maszamune és Mucumi szerelmi történetén.
A néző jó ideig csak bámul, és képtelen rájönni, miről is szólhat a film, mit is jelenthetnek a látottak. Van itt egy bizonyos természet fölötti jelenség, de hogy ezzel mit is kezdhetünk, legfeljebb csak sejthetjük – már ha egyáltalán. Emellett több más cselekményvonal is elindul: romantika, valami a felnőtté válásról… Azonban mindezek értelmezése még mindig nem elég erős ahhoz, hogy idejében felfoghassuk, mit is főznek itt nekünk az alkotók.
Aztán az derül ki, hogy a filmnek jóval elvonatkoztatottabb üzenete van, mint gondolhattuk volna. Sőt tálán teljes egészében egy absztrakt világot látunk.
Kérdéses lehet, mennyire hathat egy ilyesfajta ábrázolás, a csihi-puhikhoz szokott (mást tulajdonképpen értékelni teljességgel képtelen) nézőre. Attól tartok, hogy alig, vagy egyáltalán.
Ám mint azt fentebb írtam, ez a film mindenki számára nehezen értelmezhető.
A film második felében számos érdekes és alapvető gondolat tárul a néző elé, ám sajnos még ezeket is nehezen tudjuk elhelyezni (érts, megtalálni az összefüggéseit) a rendkívül nehezen értelmezhető megelőző részbe.
A japán rendezőnő filmjében több üzenet is lett rejtve, melyek azonban minden egyes nézőre eltérő módon hathatnak, függően a néző saját múltjától és élet-tapasztalataitól. Mindezek miatt egyúttal más- és másféle hatást fejthet ki mindenkire.
A film egyik fő üzenete azonban talán mindenkinek „átjön“: emlékezetünkbe juttatja, miért szép az élet, és miért is szeretjük annyira.
Az animáció gyönyörű, sőt különleges (szerintem). A zenei aláfestés is hatásos. Hogy kinek a hibája (az alkotóké vagy a nézőé?) az, hogy oly sok dolog marad megválaszolatlanul a néző számára a film végén (mert értelmezésük roppant nehéz), lehet vitatkozni – bár nem hiszem, hogy érdemes.
Ami fontos ebben az esetben, az az, hogy a film így is élvezhető, számomra nem volt hasztalan időtöltés a megnézése. Ereje és kvalitása nyilvánvaló. Egy különleges alkotás, bár bizonyára jobban elszórakoztatott volna Mijazaki legújabb, 2023-as filmje, az A fiú és a szürke gém, amit eddig még nem láttam.
A japán kultúrának sok szépsége van, de az anime műfaja semmiképp se tartozik ezek közé. Ez a műve se.