Menyegző

A krakkói Miasszonyunk templom elől lakodalmas menet indul el feldíszített fogatokon egy tanyasi lakba. A vendéglátónál rengeteg az ennivaló, vodka, a táncosok is megtették a magukét – a felhevült és sokszínű tömeg tolong, a parasztok féktelenül mulatnak, a városiak különhúzódnak, szónokolnak, vitatkoznak. Aztán leszáll az éj és a félhomályos kertek és termek mintegy drámai arénaként fogadnak magukba fantomokat, kísérteteket – a történelem, az irodalom vagy a képzőművészet ismert alakjait – melyek, mintegy a hősök vízióiként jelennek meg, ijesztő látomások és a társadalmi valóság összeütközéseként. A kábult álmodozásban lévő esküvői tömeget felveri az a hír, hogy a megosztott Lengyelország közeli határán egymással szemben állnak az ellenséges csapatok. A kezdeti lázas, felkelésre sarkalló készülődés, az aranykürt szavának ébresztése apatikus, lassú körtáncba fullad, az embereket beborítja a hajnali sűrű köd…