Na jó, ez így szemtelenség

TARTALOM BETÖLTÉSE KÉSZ! MEGNYITÁSHOZ KATT IDE!

Ez is érdekelhet:
Egy kis érdekesség!

Véleménye persze mindenkinek van, én ugyan a hagyományos fazonokat szeretem, de ez a második C-HR jobban bejön, mint az első. Más szemével viszont pont most vált erőltetetté a feltűnősködés. A japánokat nyilvánvalóan jobban érdekli, hogy máris látni belőle az utcán, és a mai autópiaci helyzetet tekintve ez nagy szó, erre büszkék lehetnek. Meg arra is, hogy egy olyan brandet építettek, aminek az emblémájával szinte bármilyen autót el lehet adni. Ennyit számít a bizalom, pedig az új C-HR már nem Japánból, hanem Törökországból jön, hiszen a típust Európának szánták.

Mivel állunk szemben?
Mindkét tesztautó Premier Edition, az arany (hivatalosan Kénsárga) Executive, az ezüst a még jobban ellátott GR Sport. Bár kívülről is vannak különbségek, a 19-es helyett 20 colos felniszett a legfeltűnőbb. Az új C-HR egyik legnagyobb dobását, a kétszínű fényezést furcsa módon nem adja könnyen a Toyota. Ha azt akarjuk, hogy a tetőn kívül az autó háta is fekete legyen, kénytelenek vagyunk a két felszereltség közül választani. Tényleg nagyon ütős, nem csodálom, hogy sokan utólag fóliáztatják le a sajátjukat, erre érdemes lesz majd figyelni egy későbbi adás-vételnél.

QP | Quality Placement

A kicsiknek már nem kell nyújtózkodniuk a hátsó kilincsért, az bomlasztóan hagyományos módon majdnem az elsővel egyvonalba került, viszont modern megoldásként mindkettő az ajtóba rejthető. Biztosan jót tesz a légellenállásnak, de nem könnyű használni. Ahhoz, hogy elérjük az érzékelőt, be kell nyúlni alá, és a nyitáshoz kifelé húzni. Nem valami ergonomikus megoldás, ráadásul a váltót D-be húzva hangos csapódással bújnak az ajtóba. Egyébként az ajtócsukódás hangja is műanyagos, és a nagy külső tükör is mindig meginog egy kicsit a lendülettől.

Mit érzünk?
Ha nem figyelünk jól a beülésnél, elmulasztjuk a legfontosabb különbséget az utastérben. A futurisztikus kinézetű sportülés fazonra ugyanaz, a kárpitozása és a díszítése viszont egyedi. Nekem szokatlan ez a mélységű részletekben elmerülés a Toyotánál, de az egész autó kilóg a sorból, jó hogy tettek egy lépést a minőségérzet javítása felé. Tehettek volna kettőt is, mert ironikus módon a C-HR-ben még a nívósabb anyagok is képesek olcsónak tűnni. Hiába sok a puha felület, ha keménynek látszanak, és hiába fantáziadúsak a formák, ha a gombok baltával faragottak.