Amikor az idős Edna megmagyarázhatatlanul eltűnik, lánya, Kay és unokája, Sam sietve elutaznak családjuk lepusztult vidéki otthonába, és Edna távollétében különös nyomokat találnak a ház körül szerteszét, amelyek növekvő demenciájáról árulkodnak. Ám egyszer csak Edna éppoly titokzatosan visszatér, mint ahogy eltűnt. Kay aggódik, hogy édesanyja nem akarja vagy nem tudja megmondani, hol járt, Sam viszont ujjong a lelkesedéstől, hogy nagymamája visszatért. Ahogy Edna viselkedése egyre kiszámíthatatlanabbá válik, mindketten úgy érzik, mintha kezdené átvenni felette az irányítást valamiféle alattomos jelenlét. Az elsőfilmes Natalie Erika James felejthetetlen csavarral spékelte meg a kísértetjárta házban játszódó film műfaját.
Szerintem ez egy művészfilm szeretne lenni az alzheimer kórrol, horrorelemekkel tarkítva, mert amúgy semmi értelme. Így aztán nem lehet tudni, hogy ami a szereplőkkel történik, az a valóság vagy a képzelet szüleménye – legalábis nekem nem jött át, ahogyan a „felejthetetlen csavar” sem a végén. Kár volt ezért a másfél óráért…
Inkább csináltak volna 1 Alzheimeres drámát, de ez így egy pocsék, és végtelenül rossz film. A „történet” is 0 !
Nem ajánlom ….
Hát igen! Aki még nem élte át szerettei közzül senkivel a Demedst(Alzheimer) az nem tudja,hogy miről is szól ez a film.Nekem jan 24 én ért véget a 10 éves szenvedés borzasztó fájdalommal.Édasanyám ment el.De még mai napig reggel 8 óra környékén kezembe a telefon,hogy fel hívom.Nem kívánom senkinek azt az érzést amin át kell mennem!Hiányzik nagyon,minden féle kínnal szenvedéssel.Meg őrzöm ezt a filmet,nem horror ként.
Én nagyon tisztelem, akik átélték, nekem is volt Alzheimeres a családban, de Parkinson kórral félrediagnosztizálták és mielőtt valami súlyosabb történhetett volna, rákban meghalt. A film horrornak beállítva azonban félrevezető.A horrornak még ha misztikus is, van egy belső logikája és racionalitása még ha misztikus is. HA figyelmeztettek volna, miről szól, elkerülhető lett volna a csalódás és a hiányérzet is. Más szemmel néztem volna, de újból megnézni nem fogom. Annyira se ennek, se annak nem jó.
A film igazán jól leírja az Alzheimer betegség lefutását. A végén az a kis fekete lény …. ez egy hihetetlenül találó bemutatása / megjelenítése egy alzheimeres betegnek. Az imádott személy, aki egész életedben gondoskodó volt mindent megtett érted, de a betegség szépen lassan elrabolja tőled és mindenféle hihetetlen dolgot műveltet vele, olyanokat amiket az a kis test az a személy sosem tett volna. Hihetetlen, elfogadhatatlan, hogy az ő és ő tette azokat, de akkoris ő az. A végén ott a kis összetört csontsovány legyengült test ami azé akit te imádsz és mégis elszívja a betegség, és bármit tett, bármi szörnyűséget, te akkor is szereted, mert az a kis aszott test az aki egész életedben az egyik leginkább szeretett személy volt, és te ott zokogsz mellette, a felismerhetetlen kis test mellett, és nem kizárt hogy neked is ez a borzalmas betegség lesz az utolsó utad, és a te szeretteid ugyanezt élik át veled.
Az alzheimer is egy horror, azoknak akik testközelben érintettek benne, nem csak külső szemlélődők akik csak a filmekből ismerik. Szeretem a horrorokat, de ezt a filmet végig sírtam, mert még nagyon friss az élmény egy több éven át tartó nagyon súlyos alzheimerrel küzdő szerettem veszítettem el, és a film alatt újraéltem a borzalmakat.
Nem gondoltam volna erről a filmről,hogy mélyebb értelme is lehet.Így visszagondolva,akárhogy is nézem,nekem nem jött be.Pedig képben vagyok ezzel a betegséggel,de szerintem ez nem jól sikerült.Ebben a témában az Anthony Hopkins mostani film sokkal jobb. 10/4
Szép film.
– Spoiler –
Látom, a hozzászólók nyilván túl fiatalok, és még nem kellett szembesülniük az elmúlás idegenségével, elkerülhetetlenségével, minden rondaságával, és a nehéz felelősséggel, amivel tartozunk felmenőinknek, hogy az emberi méltóságukat megtarthassák eltávozásukig. És a felismeréssel, hogy magunk is ráléptünk már erre az ösvényre. Hát erről szól ez a film. Igen érzékletesen.
Én ezt nem értettem
Én sem